Kik vagyunk

Wekerletelep története


Wekerletelep története

A kiegyezés utáni gazdasági fellendülés indult az ipar erőteljes fejlődése új munkalehetőségeket teremtett, és tömegeket vonzott a fővárosba, különösen a munkásság száma nőtt meg robbanásszerűen. A meglévő bérházak zsúfolttá váltak, olyan helyiségekben is kénytelenek voltak lakni a munkások, amelyek emberi tartózkodásra alkalmatlanná váltak. Tragikus állapot állt elő, az új betelepülők jó része bérházi nyomortanyákra kényszerült, egészségtelen körülmények közé. Jelentősebb gyárak létrehoztak kisebb lakótelepeket, de ez nem jelentett valódi megoldást. Sürgőssé vált Budapest új fejlesztési koncepciójának kidolgozása. Bárczy István fővárosi polgármesterrel egyetértve Wekerle Sándor (1848-1921) miniszterelnök új munkáslakás-építési programot fogadott el, melyet 1908-ban I. Ferenc József is jóváhagyott. Elsősorban a nagy állami üzemek és munkaadók – MÁV, posta, rendőrség – munkásait  akarták elhelyezni. 

A terület kiválasztásánál figyelembe vették, hogy sokan települnek vidékről a főváros vonzáskörzetébe, és a főváros határába tervezték elhelyezni az új lakótelepet. A terület akkori képe homokos pusztaság volt két gémeskúttal és csőszházzal. Ekkor Sárkány József őrnagy örököseinek a birtokában volt ez terület. (A mai Ady Endre utat róla nevezték Sárkány utcának ezekben az években.) A Pénzügyminisztérium 3 millió koronáért vásárolta meg a 472 ezer négyszögölnyi területet. Az építkezésre 12 millió koronát szántak. A telep kialakítására 1908-ban tervpályázatot írtak ki, a követelmények az angol kertvárosok mintájára születtek meg, s a program szerint, az első házaknak 1909-ben már állnia is kellett.  A beruházás a maga korában egyedülálló volt, mivel kizárólagosan állami finanszírozásból jött létre.

A Wekerletelepet  1908-ban kezdték építeni, és 1909-ben már beköltözhettek az első otthonokba. A kertvárost Kispesti Állami Munkástelep névre keresztelték, későbbi nevét a megvalósítását lehetővé tevő politikusról, Wekerle Sándorról nyerte, aki az első polgári származású magyar