Gondolatok gyermekkönyvekről

Gondolatok gyermekkönyvekről

Az első mesék – Avagy mikor kezdjünk el mesélni?

Április 2. A gyermekkönyvek nemzetközi napja

Milyen korán kezdjünk mesélni? A saját meggyőződésemből – miszerint mese kell, mindegy milyen korú az ember – kiindulva, már születésükkor meséltem gyermekeimnek, igaz akkor még „csak” róluk, hogy hogyan vártuk őket, miként választottunk nevet, mi minden izgalmas kaland ért minket aznap, és milyen csodák várhatnak holnap ránk. Szóval mindenről.
Később, mikor már igényelték, hogy ne csupán én szőjem a történeteket, és új szereplők toppanjanak be hozzánk, előkerültek a könyvek, és ahogy meg tudták fogni, a kezükbe is adtam, hogy a szemük mihamarabb hozzászokjon ahhoz, hogy betűket és képeket lát (de volt olyan is, hogy böngésző könyveket néztek, és közben együtt találtunk ki történeteket egy-egy kiemelt részletről), a kezük pedig lapoz. Nyilván akkor még csak a mi felelősségünk volt, mit adunk a kezükbe, hogy az valóban igényes kiadvány legyen, ám később együtt, és külön-külön is választottunk könyveket. 

Mi alapján választhat jó könyvet egy szülő? Az biztos, hogy ne csupán a külsőségek alapján (bár az is nagyon fontos, hogy milyen képi világot észlel a kicsi), inkább olvasson bele, milyen üzenetet hordoz a könyv. Legyen az közvetlen, vagy elgondolkodtató, az üzenet a lényeg. Hiszen a könyvekkel egyben társat is választunk gyermekünk mellé, és ha az egy jó társ, akkor akár egész életén át elkíséri. Ugyanakkor azt egyedül ők döntik el, hogy abból, amit mi felajánlunk, melyik lesz a szívüknek kedves. Néha igen megdöbbentő választások születnek…ne essünk pánikba…

Úgy gondolom, hogy a nagy klasszikus mesék ideje még később jön el, e kezdeti korszak inkább még a bensőséges történetekről szól, melyek megerősítik a kicsiket abban, hogy mindig van hová és kihez hazatérni, és így bátran és kíváncsian léphetnek a külvilág felé.
Mivel olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy lányt és egy fiút is kaptunk a sors kegyéből, így igyekeztem azokat a könyveket kiválasztani, melyeket mindketten szerettek (mivel már ebben a korban is elváltak a fiús és csajos dolgok…). 
A listánk:
Marék Veronika: Boribon sorozat – igen, egyértelműen a szülők nosztalgiájából került elő (a sorozat egy része még az én gyerekkori könyvem volt, ez külön érzelmessé tette az olvasását), és nem is gondoltuk, hogy ilyen népszerű lesz számukra is. Három részt emelnék ki, ami igazi slágerré vált: Boribon kirándul, Boribon és a 7 lufi, és a Boribon születésnapja. Nagyon jó érzés volt megosztani velük a saját gyermekkorunk egy szeletét. 

Bálint Ágnes: Mazsola – nos, ha igazi feloldásokra, és a szülők számára is szelíd tanításokra vágyunk, akkor ebben a könyvben megtaláljuk. És olyan finoman, hogy egy pillanatig sem ítélkezik „bölcselkedve”, hanem a maga egyszerű bájosságával fűszerezve tálalja azt. Miközben olvastuk a kedves csetlések-botlások mindennapos történeteit, egyaránt ráismertünk a gyermeki lét vívódásaira, és a szülővé (és felnőtté) válás útjaira. Ráadásul a tesó érkezésével a Mazsola és Tádéval folytatódhattak a kicsiny, mégis óriási kalandok. 

Sam McBratney: Találd ki, mennyire szeretlek – ez amolyan „apás” könyv, amelyben azt találgatja a kisnyuszi és a nagynyuszi, ki szereti jobban a másikat. Mindig időszerű téma, amelyet jó újra és újra hallani, hogy örökre tudatosuljon bennünk, milyen jó is szeretve lenni. Főleg este, lefekvéskor…
És e korszak vége felé közeledve jön az a kedvenc, aki máig megtartotta előkelő helyét:

Sven Nordqvist: Pettson és Findusz sorozata – (három kiemelkedő történet, amely kicsiként volt a kedvenc: A kandúr szülinapi tortája, a Pettson karácsonya, és Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt), valamint A kobold karácsonyi titka – számtalan okot tudnék írni arra, hogy miért szeretjük. Talán mert szintén a mindennapokról, és az apró csodákról szól, valamint arról, hogy olykor nehéz jónak lenni, és türelmesnek, meg persze a felnőttek nem értenek szinte semmit, és el is tud fogyni a türelmük – szóval olyanok amilynek. Esendőek, mégis szerethetőek mint mi mindannyian, hiszen ettől élet az élet. És a rajzok (az író saját rajzai)! Nem a klasszikus szépséges figurák, hanem emberien bájosak, és ami még igen fontos értéke, telis-tele van apró izgalmas részlettel, bármikor és bárhol felbukkanó muklákkal és koboldokkal. És szeretettel. 

A legkisebbek számára pompás játékos lapozgatást kínálnak a leporellós és kemény lapú könyvek, hiszen kacagni lehet rajtuk, elbújni mögéjük, utat, várat, labirintust építeni belőlük, és még mese is van benne. Nekünk több gyermekkori példányunk került elő (A tücsök meg a hangyák, Nyúlanyó húsvétja stb.) és ezeket egészítettük ki olyan új felfedezésekkel mint:

Eric Carle: A telhetetlen hernyócska  – színes, lyukas, vicces – tehát minden, ami a kicsi szíveknek, szemeknek és kezeknek kell

Julia Donaldson: Tölgyerdő meséi sorozat  –  egyszerű, és kedves rövid történetek, igen mókás figurákkal. 
Szintén e szerző műve egy olyan kedvenc, amit nem is értettünk, miért zárták annyira a szívükbe gyermekeink, de valamiért az bizony oda került: A legcsinosabb óriás

De ne feledkezzünk meg a verses és mondókás könyvekről sem, amelyek segítik gyönyörű nyelvünk elsajátítását – mi Weöres Sándort részesítettük előnybe, de úgy gondolom, hogy a népi mondókáktól, szájízünknek megfelelő verseken át, a magunk által költött akár ügyetlenre sikeredett rigmusokig, bármelyik pompás választás, csak vidámság és persze rím legyen benne. : )

És a végére hagytam egy segítő könyvet a dackorszakra hangolva:
Berg Judit: Hisztimesék – mi külön köszönettel tartozunk e könyvért az írónak, hogy kezdő szülőként, az első hisztikkel szembe kerülve (és igen elbizonytalanodva), felfedte előttünk a hiszti misztériumát. Mert a hiszti szelídíthető! Türelemmel, humorral, és igen, természetesen szeretettel. 
Külön köszönet Gévai Csilla illusztrátornak a Hisztimanó megalkotásáért. Sokkal könnyebb egy olyan ellenségre tekinteni, akiről tudjuk, hogy csupán egy sipkás kis manó. 

Aztán a későbbiekben, az óvodára készülve, két könyv vált fontossá: 
Finy Petra: Az ovi-ügy
és az örök klasszikus Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok

Ekkorra már be is léptünk Lázár Ervin, Boldizsár Ildikó, Janikovszky Éva és Berg Judit korszakába! 
Mert az igazi nagy könyves kalandok csak ezután indulnak  –  de ez már egy másik ajánló!

 

Szerző:
Bonecsuk Mónika

közművelődési szakember
a WKK művelődésszervezője

Címkék: mesekönyvek, gyerekkönyvek
Részletek
Időpont
2020. 04. 02., csütörtök 00:00 - 23:00
Legközelebbi alkalom
-