A Föld napja
Föld napja
Április 22.
A mi szépséges otthonunk napját Denis Hayes egykori egyetemi hallgató 1970. április 22-én elindított, a Földet óvó mozgalmából eredően ünnepeljük, hazánkban 1990 óta. Célja azóta is változatlanul a környezetvédelem fontosságának erősítése, ezzel együtt bolygónk megóvása.
Földünk megannyi titka és érdekessége közül hármat választottunk e jeles napra:
o Ha a Földre gondolunk – persze a jelenben, mert volt idő, amikor egy teknős hátának, volt, hogy laposnak, volt, aki üregesnek, de akadtak olyanok is, aki banán alakúnak képzelték – egy leginkább kék üveggolyó képe ugrik be. Pedig a tudósok azt állítják, hogy sem nem teljesen gömbölyű, és nem is volt mindig kék. Formája egy kerekded krumplihoz hasonlít leginkább, hivatalosan geoid, és folyton változik, a rajta található jég mennyisége, a rengeteg víz mozgása, áramlása, a forgás, a tömegvonzás és a gravitáció ereje miatt.
o A Föld réges-régi (4 billió évvel ezelőtti) színe – az akkor divatos mikróbák miatt – lila volt.
o A Föld napját első alkalommal 1970. március 21-én tartották, mivel az északi féltekén ez a tavasz első napja. De vajon tudjuk-e mérni a tavasz érkezésének sebességét? IGEN! Méghozzá az egyes területekre való beköszönése (azonos növények virágzása) alapján kiszámolták a tudósok, hogy nagyjából 50 km/nap sebességgel mozog.
És végezetül a jelenlegi helyzetünkre illő bölcselet Márai Sándor Füveskönyvéből:
„Arról, hogy az ember része a világnak
Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat, és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.”
(részlet)