Olvasósarok

WEKERLEI ÉLETMESÉK 2.


A Wekerlei Életmesék gyerekmese kategóriájának győztes műve

Tatai Veronika: Nefelejcs

Egyszer egy szép, napos reggel,

Szívben répa szerelemmel,

Ül egy nyuszi begyesen,

A Wekerle telepen.

Körülötte szépen, sorba,

Hetykén, amúgy sorakozva,

Répák fekszenek hanyatt,

S vágyakoznak hallgatag:

- Ó, bárcsak olyan enne meg,

Ki szívében hőn szeret!

Kinek odaadhatom magamat,

S nem fal fel egy perc alatt!

Aki értékeli és látja,

Testem milyen narancssárga,

S milyen gyönyörű a pillanat

Mikor egy répába beleharap!-

S míg a répák álmodoztak,

Ínyencekre vágyakoztak,

A nyuszi ült begyesen,

A Wekerle telepen.

Gondolata ilyenforma,

Már a felkelő nap óta:

- Ha a két mancsom kitárnám,

Ujjaim szélesre huzigálnám,

S óvatosan leraknám rája,

Az összes répa, akkor sem férne alája!

De ha még a lábaim is használnám,

S mancsaim ott is szélesre tárnám,

Akkor se érné körbe a lábam,

- mivel kis görbe -

az összes répát.

Így hát, amíg kitalálom,

Hogyan tartsam kezem, lábom,

Ezen a gyönyörű zsákmányon,

Nem érhet utol az álom!-

Így ült a nyuszi begyesen,

A Wekerle telepen.

 

Ekkor mezítláb arra sétált,

S benézett minden ablakon,

Gyerekszem méretű kulcslyukon

Egy aprócska leányka.

Nefelejcs volt a neve,

Kék, mint a tekintete.

És soványka a drága,

Kilátszott mindahány bordája.

Nem evett ő egyebet,

Csak híg levegőeget.

Ütött-kopott a ruhája,

A haja meg búzasárga.

S a tekintete, bizonyám

Úgy dalolt, mint a csalogány.

Nem is volt egyéb gondja,

Csak amolyan gyerek módra,

Nem evett meg egyebet,

Se tejet, se kenyeret,

Csak répát enni szeretett.

 

De egy ideje a környéken

Furcsa mód elszaporodott,

S jó nagy üggyé dagadott,

Hogy valaki körbe-körbe

A Wekerle telepen

Répát rabol csendesen.

Senki nem veszi észre,

Hogy a kertjében mikor tűnik el,

amolyan hirtelen,

e hosszúkás élelem.

Így azóta Nefelejcs, körbejár minden reggelen,

Bekukkant minden szegleten,

S gondolata csak az vala:

- Bárcsak répát ehetnék valaha!-

Mindeközben begyesen,

Répák között csendesen,

Nyuszi ül, esve gondolkodóba,

A Wekerle telepen.

 

Nefelejcsünk kertek alatt,

Éhezve csak lassan haladt.

De eszébe jutott, ó csodák csodája,

A Bercsényi utcában lakik a barátja.

Hatalmas árnyas fák alatt,

Ahogy csak bírt, odaszaladt.

Az egyik kicsi, sarki házba,

Igen ott lakik a barátja.

A bundája fekete,

és szelíd a tekintete.

Amolyan simogatni való,

Igazi szép, kutyaólban lakó.

Ő biztosan látta, ha más nem hát kiszaglászta,

Merre futhatott el, a répát lopó ember.

És bizony a sarki házban,

Nagy fák között a Bercsényi utcában,

Hosszú bundájú, fekete barátja

Nefelejcset nagyon várta.

Nefelejcs csak simogatta,

Barátja meg hagyta, hagyta.

Hosszú percek teltek el,

A két barát meg csak figyel.

Szó még sosem hangzott el,

Ember csak embernek felel.

A kutyát kislány barátja

Abból érti, hogy szívét látja.

Ezért hát nagyon figyel,

Hogy szíve szavát ne értse el.

Most sem történt másképp náluk,

Örültek, hogy van barátjuk.

S Nefelejcs nagyon figyelt,

mert kis barátja, mindent elmondott máma;

hogy hol és mikor látta, a répákat utoljára.

Mindeközben a Nap jára,

És nyuszi álmos, begyesen

Ült a Wekerle telepen.

 

Nefelejcs már mindent érte,

S rohant a Kós Károly térre.

Ott aztán csodák-csodája,

Igazat mondott a barátja:

Ült egy nyuszi begyesen,

Itt a Wekerle telepen!

Nyuszi bajsza égnek álla,

Ahogyan a kislányt látta.

Megijedt az ugrifüles,

mert hiába gondolkodott

nem talált a megoldásra,

hogy takarja keze, lába

a rengeteg összegyűjtött répát.

Így kifeszítve, irigyen,

Nyuszi ült a répákkal elborított Wekerle telepen.

 

Nefelejcs odatérdelt eléje,

Nyuszi elé a Kós Károly térre;

S mi szívében megfogalmazódott

A nyuszihoz imígy szólott:

-Drága Nyuszi, kedvesem,

Itt ülsz a Wekerle telepen?

Ó, ha én ezt tudtam volna!

Ha bárki szólt volna róla,

Hogy egy nyuszi, ki így szereti a répát,

Minden nap erre sétált!

Biztos megkerestelek volna,

S boldogan szóltam volna

az embereknek kedvesen,

itt a Wekerle telepen,

hogy adják oda mind, amit találnak,

kertjükből az összes répa szálat!

Hiszen végre itt van Valaki,

aki a Répákat szereti!-

S szívéből így csordultak a szavak a nyuszi elébe,

A répákkal beborított Kós Károly térre.

 

A nyuszi meg ezalatt,

Nem hallva a szavakat,

Csak a kislány szemét figyelte,

Mely mint a csalogány énekelte,

Hogy van még itten valaki,

Aki a Répát mindennél jobban szereti.

Így nyuszi felguggolva, némán

Nem gondolkodott tovább a témán;

Két lábát levéve,

A répákat Nefelejcs elé téve,

Arra kérte a lányt a szemével,

Mivel ez egy finom étel,

Egyék meg csendesen,

Négy szem között, rendesen,

A répákat, itt a Wekerle telepen.

 

               -Vége-

 

 



Címkék: wekerletelep, történet, pályázat
2015.04.21.

KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSOK

WEKERLEI ÉLETMESÉK (archiválva 2015.07.09.)

A WKK által kiírt pályázatról.

WEKERLEI ÉLETMESÉK 3.

Tömpe Lászlóné: A "Szín-cápa"

Kedves Látogatóink!

A kultúrház október 22-én és 23-án zárva tart.
Mindenkinek  kellemes pihenést és tartalmas időtöltést kívánunk a hosszú hétvégére!