Anyák napja
Anyák napja
Május első vasárnapja
Az Anyák napja egy olyan ünnepünk, amely gyökerei az őskorba nyúlnak vissza, hiszen a női termékenységet, az anyává válást már sok-sok ezer éve tisztelik. Ennek egyik megnyilvánulása a körülbelül 22 ezer éves willendorfi vénusz, az emberiség egyik legrégibb feltárt emléke. Ha közelebb lépünk az időben, Egyiptomban Ízisz anyaistennőt, az ókori görögök pedig a tavasz érkezésével Rheát, az istenek anyját köszöntötték, és vele együtt az anyaság misztériumát.
Újkori elterjedése egy mindannyiunk számára igen tanulságos történet. Az amerikai Anna Marie Jarvis szeretve tisztelt édesanyja emlékére – aki társadalmi aktivista és a metodista egyház hű tagja volt - kitartóan dolgozott azon, hogy nemzeti ünneppé, majd a világ minden táján különleges nappá nyilvánítsák május második vasárnapját, amely első alkalommal 1914. május 9-én vált hivatalos ünneppé (országonként változik az időpontja, olyannyira, hogy több helyen még csak nem is tavaszra esik). Hazánkban 1925. március 8-án ünnepelték először.
Ám mire Anna Jarvis elérte célját, legnagyobb csalódására azt vette észre, ahelyett, hogy az anyák áldozatkészségének, fáradozásainak, szeretetének meghálálásáról szólna az ünnep, helyette a kereskedők újabb lehetőségévé vált. Mérhetetlen csalódottságában már azt is szégyellte, hogy neve összefonódik ezzel az üzletté alacsonyított ünneppel.
Ezért is fontos tudatosítanunk, hogy ez a nap elsősorban nem az ajándékozásról szól, hanem róluk, az édesanyákról, akiknek oly sok mindent köszönhetünk. Az anyukák annak örülnek a legjobban, ha valami kedvességgel, figyelmességgel örömet, elismerést, szeretetet viszünk a mindennapokba, kifejezve azt az üzenetet, hogy nagyon fontos és szeretett személyek az életünkben.
Hiszen ők az édesanyáink.
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
(Ágh István: Virágosat álmodtam)