Madarak és fák napja
Madarak és fákja - május 10.
„Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében” (Herman Ottó)
A Madarak és fák napja gondolata Chernek István ornitológustól ered, aki a párizsi európai madárvédelmi egyezmény alapján 1902-ben elsőként szervezett napot a tiszteletükre. Később, Herman Ottó természetkutató és Apponyi Albert vallás-és közoktatásügyi miniszter által vált ünneppé, amely szándékuk szerint a felnövő nemzeték természetszeretetének elültetését célozta meg. Az első világháború idején jelentősége gyengült, amit Klebelsberg Kuno a kövezkező szépséges szavakkal igyekezett visszaállítani: “újból teljes érvényt igyekszem szerezni annak a fennkölt szellemből fakadó rendelkezésének, mellyel a magyar erdők, mezők dalos madarainak és a fáknak megvédelmezését kívánta elérni akkor, amikor a fogékony gyermeklelket a madarak és fák szeretete felé igyekezett gyöngéden hajlítani”.
Így ezen a tavaszi napon az intézményekbe is be szokott költözni a természet, ám jelenlegi helyzetünkben otthonunk kell elgondolkozzunk, mi mindent is köszönhetünk a fáknak és a madaraknak, hogyan óvják egészségünket, és ápolják lelkünket.
A fa ősi egyetemes jelképe az emberiségnek, kapcsolatot tart földalatti, földi és égi dolgok között. És akik énekükkel az üzenetet hordozzák, ők a mi madaraink.
Szeressük őket és vigyázzunk rájuk!