A bábjáték varázsa a Wekerlei Kultúrházban
Programjainak összeállításánál a WKK kiemelt figyelmet fordít arra, hogy már a legkisebbek számára is biztosítsa a kultúrával való ismerkedés lehetőségét, és teret adjon a művészettel nevelés különböző formáinak.
Erre kínálnak remek alkalmat a babaszínházak és azok a közkedvelt bábszínházi délutánok, melyek 2016 óta „Wekerlei Zsebszínház” összefoglaló cím alatt a mesék szárnyain repítenek, és mosolyt csalnak kicsik és nagyok arcára egyaránt.
De vajon mi a bábszínház sikerének titka? Miért van az, hogy az előadáson a csíkos zoknit zebrának, egy fabábut gyönyörű királylánynak, vagy a plüssmalacot igazi hősnek hisszük? Honnan jön és merre a tart a bábjáték?
A bábművészet – mely nem csak gyermekeknek szóló műfaj – több ezer éves múltra tekint vissza. Kialakulása nem köthető egyetlen helyhez vagy kultúrához, mindenhol a nép alkotta és alakította a maga szellemi és társadalmi szükségletei szerint. A bábok feltűntek a szertartásokon, a néphagyományokban, a karneválokon, a piactereken, és ott voltak a királyi udvarokban is.
Magyarország első állandó, hivatásos művészi bábszínháza, a Nemzeti Bábszínjáték 1941. március 17-én nyitotta meg kapuit a Podmaniczky utcában. Négyéves fennállása alatt tíz felnőtt- és hat gyermekelőadást mutatott be, melyek közül az Arany János Toldiját feldolgozó darab volt a legsikeresebb: 756 alkalommal töltötte meg a gyermek és felnőtt közönség a 130 férőhelyes nézőteret.
1949 október 8-án a magyar bábjátszás hagyományainak őrzésére alakult meg az Állami Bábszínház, mely 1992-től Budapest Bábszínház név alatt viszi színre csodálatos, művészi előadásait "A báb nem korosztály, hanem műfaj" mottó jegyében.
A bábjáték lényege és varázslatának titka, hogy az előadott történetekben a tárgyak életre kelnek, mozognak, beszélnek, gondolkodnak, és érzéseik vannak. Élettelen tárgyakkal játszunk és személyesítjük meg az életet. Az élettelen megelevenedik, és ez a csoda újból és újból átélhető valósággá válik számunkra.
Az elmúlt évtizedekben a hazai bábjáték minőségi változáson ment keresztül. A paravános játékot lassan teljesen felváltja az úgynevezett élőbábos, tárgybábos játék, mely sokkal finomabban, kreatívabban tolmácsolja a művészeti gondolatokat. Az előadásokban gyakran találkozhatunk egyszerű, hétköznapi használati tárgyakkal, melyek életre kelnek, emberré, állattá, gondolattá, üzenetté válnak. A szemünk előtt lesz a lefordított teáskannából vasorrú bába, a díszpárnából kismalac. A színészek nem már paraván mögött játszanak, hanem együtt a bábbal. Eggyé válnak vele, miközben mégis a báb a főszereplő, a színész „csak” az, aki életre kelti. A varázslat pedig működik: a közönség a bábot nézi, őt hallgatja, rajta nevet és érte izgul. A gyermek tökéletesen beleéli magát a mesébe. Hiszi, hogy a játék idején a bábuk élnek, az események valóban megtörténnek velük. Ezt mutatja a kiskorú közönség feszült figyelme, alkalmanként a bekiabálása, párbeszéde a szereplőkkel.
Egy jó bábelőadás valódi komplex művészeti produktum, melyben a végtelen kreativitással kitalált és aprólékos gonddal kivitelezett díszletek között, zenével átszőtt darabokban, tehetséges és elhivatott színészek keltik életre, mozgatják és meséltetik a bábtervezők által megálmodott bábokat, miközben fények játéka teszi teljessé a nézők számára a csodát.
A Wekerlei Kultúrházban a bábszínházi előadások mellett mesés-bábos foglalkozást is találnak az érdeklődők, mert a bábjáték – nézőként vagy résztvevőként – fejleszti a gyermeki képzeletet, a gondolkodási folyamatokat, a megosztott figyelem tartósságát és az emlékezetet, jótékony hatással van a beszédkészségre, az erkölcsi, az esztétikai érzék és az érzelmi intelligencia alakulására.
