"LÁNGOS CSILLAG ÁLLT FELETTÜNK"
A betlehemezés évszázadokon át a magyar népi kultúra egyik legszebb adventi és karácsonyi hagyománya volt. A házról házra járó pásztorjátékok nem csupán a Krisztus születéséről szóló történetet elevenítették meg, hanem a közösség összetartozását, az ünnepre való lelki készülődést és az emberi kapcsolatok melegségét is magukban hordozták. A gyermekek és fiatalok énekkel, verses köszöntőkkel, egyszerű jelmezekkel és kézzel készített betlehemekkel vitték tovább a fényt a téli esték sötétségében.
A "Lángos csillag állt felettünk" című kiállítás ezeknek a ma már ritkábban látható hagyományoknak állít emléket. A tárlaton bemutatott régi betlehemek nem csupán tárgyak: mindegyikük emberi történeteket, családi emlékeket, ünnepi várakozásokat őriz. Kopott felületeik, apró részleteik és kézműves megoldásaik egy olyan világot idéznek meg, ahol az ünnep értékét a közösen átélt pillanatok adták.
A kiállítás célja, hogy közelebb hozza a látogatókhoz a betlehemezés gazdag hagyományát, és felidézze azt a bensőséges ünnepi atmoszférát, amely generációkon át meghatározta a karácsony időszakát. A lángoló csillag motívuma egyszerre utal a betlehemi csillagra és arra a reményre, amely az emberi közösségeket a legnehezebb időkben is összetartotta.
Kívánjuk, hogy e kiállítás megtekintése során a múlt emlékei ne csupán nosztalgiát ébresszenek, hanem segítsenek újra felfedezni az ünnep valódi üzenetét: a fényt, az egymás felé fordulást és az otthon melegét.
A kiállítás látogatható: 2026. november 28 - 2027. janurá 10-ig a Wekerlei Kultúrház nyitva tartási idejében.
A "Lángos csillag állt felettünk" idézet József Attila Betlehemi királyok című versében található
BETLEHEMI KIRÁLYOK
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
1929. dec.