Tűzoltók napja
Tűzoltók napja – május 4.
Szent Flórián napján ünnepeljük a tűzoltókat, akik elkötelezettségének és önfeláldozásának számtalan emberélet, tárgyi emlék és környezeti érték megmentése köszönhető. És micsoda hősök ők, a hihetetlen ruházatukban, melyben óriásnak tűnnek, nagy piros csillogó és hangos autójukkal, szerszámaikkal, amelyek nem ismernek akadályt, és a mindent eloltó hatalmas vízsugaraikkal, melyek szuperfegyverként csapnak le a pusztító lángokra. No, épp ezért ők a gyerekek nagy kedvencei!
Ki volt Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje? A római légióban századosként szolgált, felvette a keresztény hitet, majd szolgálati ideje végén békében visszavonult a seregből. Ám amikor tudomására jutott, hogy újra üldözik a keresztényeket, akik közül többeket foglyul ejtettek egykori katonái, akkor azonnal segítségükre sietett. Keresztény hite miatt állították bírák elé, és el is ítélték, 304. május 4-én malomkővel a nyakában a folyóba vetették. Így vált az árvizek és tűzvészek elleni védőszentté. Tisztelete a német területeken, a Duna mentén éledt fel (ahol élt, harcolt, és az Enns folyóba vetették), sírhelyén bencés apátság és kegyhely létesült, és innen érkezett hazánkba legendája.
Ám van még egy különleges kincsünk, amit az egykor volt tűzoltóknak köszönhetünk, ez pedig az aquincumi vízorgona, amely a világ legrégebbi billentyűs hangszere. Az orgona oldalán található ajándékozási táblán a következő felirat található:
“Gaius Iulius Viatorinus, a colonia rangú Aquincum városi tanácsosa, egykor aedilis, a posztosok társulatának parancsnoka, Modestus és Probus konzulsága alatt (Kr.u. 228) saját költségén orgonát ajándékozott a posztosok társulatának.”
De hogy jön a posztósok társulata a tűzoltáshoz? Ilyen egyesületekbe gyűltek a római városok iparosai és kereskedői, hogy közfeladatokat lássanak el, olyanokat, mint a vízvezetékek karbantartása, a temetések támogatása, a halotti kultusz ápolása és a tűzoltás. Ám legalább ennyire fontos szerepük volt a közösségi életben is, székházukban (collegium centonariorum, ami a „tűzoltóállomás” is volt) ünnepeket, összejöveteleket szerveztek, melyekhez a hangulat emelését a víziorgona szolgáltathatta. A sors különös fintora, hogy az épület, így az orgona is tűzvész áldozata lett, ám 1931-ben egy építkezés során felszínre kerültek a maradványai, és Nagy Lajos régésznek köszönhetően nagy része meg is menekült. E töredékek alapján készült a megszólaltatható rekonstrukció (egyes ünnepeken most is megszólaltatják az Aquincumi Múzeumban).
Az eredeti víziorgona kis méretű, és hordozható volt, fémből, bőrből, rézből, és bronzból készült, 52 síppal. Azt, hogy hogyan működhetett, még mindig nem tudhatni pontosan, bár valószínűleg levegő szólaltatta meg (a víz is a légnyomás miatt kellett), és ilyesmi hangja volt: Az Aquincumi orgona hangja
Talán ma már nem tudnánk erre olyan jót lazulni, de azt biztos, hogy ÉLJENEK A TŰZOLTÓK!