Gyermeknap
NEMZETKÖZI GYEREKNAP
A gyerekek köszöntése Törökországból ered, és az egykori kommunista országokban kezdett elterjedni Magyarországon, már 1906-tól szenteltek időt a gyerekek köszöntésének, de rendszeressé a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949 novemberében elfogadott határozata alapján, 1950-től vált. Később (1954-ben) az ENSZ javasolta, hogy minden országban legyen a gyermekeknek ünnepnapjuk. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a gyerekek helyzetére, jogaira, jólétükre.
És nem feltétlenül az ajándékozásra, a vásárlásra… legyen ez a nap úgy az övék, hogy együtt játszhassanak, mókázhassanak a családjukkal, barátaikkal. Tanuljunk meg tőlük újra fára mászni, köveken ugrálni, a mesék világába olvadni, lufit kergetni, hasalva hangyát lesni, apróságokra rácsodálkozni, ámulni, elbújni, és megkerülni, ha fáj sírni, ha jó, akkor pedig tiszta szívvel jóízűen nevetni.
Peter Handke: Dal a gyermekségről
Mikor gyermek volt a gyermek,
karját lóbálva járt,
folyónak hitte a patakot,
folyamnak a folyót,
és tengernek ezt a pocsolyát.
Mikor gyermek volt a gyermek,
nem tudta, hogy ő gyermek,
mindenben lelket érzett,
és egynek érzett minden lelket.
Mikor gyermek volt a gyermek,
semmiről sem volt véleménye,
nem voltak szokásai,
gyakran ült törökülésben,
nekifutás nélkül ugrott,
forgó volt a hajában,
és nem fintorgott fényképezés közben.
(Fordította: Márton László)