Wekerletelep története
Wekerletelep története
A kiegyezés utáni gazdasági fellendülés indult az ipar erőteljes fejlődése új munkalehetőségeket teremtett, és tömegeket vonzott a fővárosba, különösen a munkásság száma nőtt meg robbanásszerűen. A meglévő bérházak zsúfolttá váltak, olyan helyiségekben is kénytelenek voltak lakni a munkások, amelyek emberi tartózkodásra alkalmatlanná váltak. Tragikus állapot állt elő, az új betelepülők jó része bérházi nyomortanyákra kényszerült, egészségtelen körülmények közé. Jelentősebb gyárak létrehoztak kisebb lakótelepeket, de ez nem jelentett valódi megoldást. Sürgőssé vált Budapest új fejlesztési koncepciójának kidolgozása. Bárczy István fővárosi polgármesterrel egyetértve Wekerle Sándor (1848-1921) miniszterelnök új munkáslakás-építési programot fogadott el, melyet 1908-ban I. Ferenc József is jóváhagyott. Elsősorban a nagy állami üzemek és munkaadók – MÁV, posta, rendőrség – munkásait akarták elhelyezni.
A terület kiválasztásánál figyelembe vették, hogy sokan települnek vidékről a főváros vonzáskörzetébe, és a főváros határába tervezték elhelyezni az új lakótelepet. A terület akkori képe homokos pusztaság volt két gémeskúttal és csőszházzal. Ekkor Sárkány József őrnagy örököseinek a birtokában volt ez terület. (A mai Ady Endre utat róla nevezték Sárkány utcának ezekben az években.) A Pénzügyminisztérium 3 millió koronáért vásárolta meg a 472 ezer négyszögölnyi területet. Az építkezésre 12 millió koronát szántak. A telep kialakítására 1908-ban tervpályázatot írtak ki, a követelmények az angol kertvárosok mintájára születtek meg, s a program szerint, az első házaknak 1909-ben már állnia is kellett. A beruházás a maga korában egyedülálló volt, mivel kizárólagosan állami finanszírozásból jött létre.
A Wekerletelepet 1908-ban kezdték építeni, és 1909-ben már beköltözhettek az első otthonokba. A kertvárost Kispesti Állami Munkástelep névre keresztelték, későbbi nevét a megvalósítását lehetővé tevő politikusról, Wekerle Sándorról nyerte, aki az első polgári származású magyar miniszterelnök volt. A tervezett 10 000 lakásból végül 6 000 épült fel Kispest és a régi budapesti határ közé, az előbbi közigazgatási területén. Az építkezés az első világháború miatt csak 1930-ra fejeződött be teljesen.
A Wekerle európai nevezetesség, mára műemlékvédett település. Az angol típusú kertvárosok legnagyobbika, s talán ma is az egyik legszebbike. Nem véletlenül, hiszen alkotói pontosan tudták, hogy egy emberi élőhelyen az életminőség nem csupán a célszerű építéstől, de a hangulattól is függ. A teljes terület 80 százalékát utcák, terek, kertek, udvarok teszik ki, emiatt az arány miatt a telep mai is Budapest egyik legélhetőbb városrésze.
A Magyar Mérnök és Építészegylet Fleischl Róbert építészt bízta meg a pályázat lebonyolításával. A pályázóknak 4 000 lakás építésére kellett javaslatot kidolgozni. A telepítési terveknél az utcavezetést, a telkek alakját, a házak csoportosítását, a közintézmények elhelyezését, illetve a térhatást is vizsgálta a zsűri, amelynek elnöke Hauszmann Alajos volt. Győri Ottmár mérnök, mint az építkezések irányítója, 10 éven át volt a telep gondnoka. Megtervezte az utcahálózatot, a várható lélekszám megbecsülésével az óvodák és iskolák számát, valamint a telepen élők mindennapi szükségleteihez a kívánatos mennyiségű kereskedelmi célú üzleteket (boltot, piacot, pékséget, cukrászdát, gyógyszertárat stb.)
A közhiedelemmel ellenétben nem az egészet Kós Károly, temesvári származású építész-író tervezte. Kós két házat tervezett meg a telep centrumában (Kós Károly tér 2-es és 3-as számú házat és a tér egyik díszkapuját, mely a két épületet boltíves áthidalásként köti össze), illetve az egész főtér kialakításának az irányítója volt.
A századelőn Magyarországon európai léptékben mérve is kiváló építészgárda működött.
A felépült 40 háztípus épületei különböznek, mégis egységes stílust képviselnek, az erdélyi népi építészet stílusjegyeinek és a szecessziós motívumoknak köszönhetően. A telep hangulatát nagymértékben meghatározzák a fa oromfalak és erkélyek, különböző formájú és díszítésű szépséges ablakok, a spaletták, valamint a csúcsos, élénk színű cseréppel fedett tetők is.
A telepet átgondolt térszerkezetű elrendezés, egységes stílus, egyedi házak, kiemelt zöldterület, átlósan futó utcák, köröndök, sugárutak, lombos fasorok jellemzik. A közterületen 70 000 fát ültettek el. Lakásonként négy-négy gyümölcsfát ültettek, így összesen 16 000 fa került a kiskertekbe. A kerítések mellé ribizlibokrokat telepítettek.
A telepet 20 000 lakosra tervezték. A lakások mérete a legtöbb esetben 48 négyzetméter, ez akkor nagyobb volt, mint a fővárosiak. A házak nemcsak kívülről, de belülről is igen hasonló képet mutatnak, vagyis az alaprajzok is nagyon hasonlítanak egymáshoz. Minden lakáshoz, még az emeletes házakban lévőkhöz is járt egy kis kert vagy kertrész. A telep házait nem adták el, egy állami szervezet kezelte, és végezte az „üzemeltetést”, a lakóknak olcsó bérleti díjat kellet fizetni. Általában megállapodott szakmunkások vagy alkalmazottak és tisztviselők érkeztek. Minden esetben munkahelyi ajánlást kértek tőlük. Így a település lakossága meglehetősen koherens lett. Nagyjából egy korcsoportba tartozó, hasonló szociális állású és műveltségi színvonalú családok érkeztek.
Győri Ottmár és építő társai tudták, nem csupán falakat kell felhúzni, utakat kimérni és leburkolni, de lakóközösséget is kell teremteni. A telep tervezői a puszta lakhatáson kívül az ellátásra is gondoltak. A tervekben boltok, iskolák, óvodák, sütödék, tejcsarnok, szikvízgyár, kórház, tűzoltótelep, posta, sportpálya, templomok, klubház szerepeltek, de ezek közül nem minden valósult meg. A húszas évektől folytatódó építkezés során főleg lakóházakat adtak át. Nem lett kórház, fürdő és kultúrház sem. Építettek viszont iskolákat, óvodákat, mozit, rendőrséget, boltokat, templomokat, postát.
Elindult az iskolán kívüli népművelés, és a társadalmi önszerveződés: sportkörök, vallásos egyesületek, énekkar, zenekar, sakk-kör, ifjúsági csoportok alakultak. Alkalmanként a wekerlei Borovszky étteremben 1200 fő hallgatta a Szabad Lyceum által szervezett előadásokat művészetről, történelemről, egészségről. 1911-ben megalapították a Kispesti Munkástelep Lakóinak Társaskörét, a mai Wekerlei Társaskör Egyesület szellemi elődjét, elsősorban közösségépítő feladattal. Első elnökévé Komora Árpádot, MÁV gépgyári művezetőt választották.
A II. világháború után nem sokat változott az élet. A „wekerlei (ön)tudat” a politikai változásoktól függetlenül fennmaradt, talán mai napig is.
A Wekerletelep galéria képeit Csorba Imre készítette.
További olvasnivaló:
Az origo.hu Wekerletelepről szóló írása, melyben a könyvszekrényünkről is szó van:
Kapcsolódó írások
Kapcsolódó albumok
